Kedves Oroszlánok, kedves Barátaim,
Talán nem kell hangsúlyoznom, hogy elég pörgős napjaim vannak. A sors úgy hozta, hogy nagyon sok program került egymás mellé, így alig marad egy szusszanásnyi idő. Egy biztos, felejthetetlen emlékek lesznek ezek örökké. Csütörtökön reggel elkezdődött a nemzetközi igazgatók ülése Budapesten. A megnyitó 9.30-kor volt a budavári Hiltonban. Elindultam Miskolcról 7 óra előtt, és azt gondoltam, hogy biztosan odaérek 9.00-ra. Sajnos a pesti közlekedés nem volt velem, mert a sietségem ellenére éppen beértem a terembe, ahol már mindenki ott volt. Az amerikaiak tudnak szervezni, ezt már Honoluluban is megtapasztaltam, pontban 9.30-kor kezdődött a megnyitó. A vendéglátói szerepkörben szerencsém volt 2 üdvözlő mondatot mondani az LCI legmagasabb rangú vezetőinek. Felemelő érzés volt. Ezt követően még több üzleti ügyben volt tárgyalásom a nap folyamán, majd estére meghívást kaptam az LCI gálavacsorájára a Gundel étterembe.
El kell mondanom, hogy kitűnő asztaltársaságom volt, hiszen a közvetlen nemzetközi elnökkel ültem egy asztalnál, Joe Preston-nal. Nagyon közvetlen ember, kedves és érdeklődő volt és ez igaz a feleségére is. Elmondták, hogy a nemzetközi Lionsban betöltött feladatuk miatt 2,5 éve nem dolgoznak (alkalmazottak voltak mindannyian), de hamarosan még visszatérnek az eredeti munkájukhoz. Az elmúlt egy évben csak 30 napot voltak otthon, több mint 50 országban jártak és mindenütt nagyon sok kedves emberrel találkoztak. Számukra óriási megtiszteltetés volt, hogy egy óriási szervezetet képviselhettek és egy éven át hirdették a Lions jószolgálatot a világ minden pontján.
Pénteken reggel kedvesemmel - Vikivel - korán keltünk, mert Budapesten vártuk a szlovák és a lengyel Lions kormányzókat. A Lions központban találkoztunk, ahol megtekinthették a Szövetség otthonát, majd rövid készülődés után kisbuszba ültünk és elmentünk Visegrádra, arra a történelmi helyre, ahol 1335-ben a cseh, a lengyel és a magyar uralkodók megkötötték a 3 ország együttműködését. Még sosem jártak itt barátaink és bizony megérte felmászni a kilátóba, ahol fantasztikus panoráma nyílt elénk. Az étteremben aláírtuk az együttműködési nyilatkozatunkat. Nagyon bízom benne, hogy a Visegrádi Lions együttműködés még további szép sikereket fog elérni a jövőben.
Délután a pénteki forgalmon át kellett vergődnünk, minden vendégünket a szállására vittem, majd a saját szállásunkat elfoglalva, egy gyors átöltözést követően már a budai vár utcáin igyekeztünk a Hadtörténeti Múzeumba. Minden igyekezetünk ellenére kicsit elkéstünk, de szerencsére a protokollon rugalmasan változtattak, így megfelelően tudtam üdvözölni a vendégeinket a Host night-on. Itt kihívtam a színpadhoz Frantisek és Zdzwislaw barátomat és köszöntettem őket a nemzetközi vendégek előtt. Nagyon örültem, hogy személyes ajándékkal lephettem meg Yamada elnököt, aki nagyon örült a magyar szilva pálinkának. Örömmel nyújtottam át Horváth Miklósnak és feleségének, Évikének is az ajándékainkat, hiszen hosszú hónapok óta már ezen az eseményen dolgoztak.
A műsor egyébként csodálatos volt és egyben megható. A "Nem adom fel" együttes sérült fiatalemberekből álló produkciója után sokan könnyeztek és nem véletlenül. A magyar tehetségek is örültek, hogy ilyen nemzetközi közeg előtt szerepelhettek.
Másnap Vikivel kihasználva a gyönyörű napsütést, pihentünk és sétáltunk a Várban. Azt hiszem megérdemeltük, mert fárasztó napok voltak. De minden percét élveztük. A magyar Lions csapat óriási munkát végzett a nemzetközi rendezvény érdekében, büszke vagyok az önzetlen segítségükért. Köszönöm mindenkinek!
